Az Európai Unióból (Olaszországból) származó Nature Cookta gesztenyelisztet friss gesztenyéből készítik. Először 15-20 napig 45-50°C-on szárítják, majd géppel hántolják. Ezután a törmelékeket is eltávolítják, majd az egészet átszitálják. Műanyag zacskókban vagy fém tárolókban elszállítják, majd kiválogatják. Géppel majd kézzel is átválogatják, ezután finomra őrlik. Állaga nagyon hasonló a búzalisztéhez.
Akár 100%-ban helyettesítheti a receptben megadott mennyiséget gesztenyeliszttel, de keverheti is más lisztekkel. Erőteljes aromája miatt főleg azoknak érdemes használni, akik szeretik a gesztenye ízét. Kifejezetten kenyerek és péksütemények sütéséhez ajánljuk, főként mogyoró, mandula, gesztenye, méz és csokoládé ízű ételekhez.
A búzaliszttel összehasonlítva kevesebb emészthető (nettó) szénhidrátot tartalmaz, mindössze 71,4 gramm szénhidrát van 100 gramm gesztenyelisztben. Alacsony (csupán 344 kcal/1456 kj/100 g) kalóriatartalma miatt kiválóan beilleszthető fogyókúrákba, diétákba.
A gesztenyeliszt rostban gazdag, 10,58% rostot tartalmaz. Mivel napjaink egyik fő problémája, hogy napi táplálékunk igen kevés rostot tartalmaz, a gesztenyeliszt használatával ezt az arányt javíthatjuk.
A gesztenyeliszt Magyarországon egy újabb termék a reformélelmiszerek palettáján, ami a krónikus gyomorhurutban szenvedőknek sem okoz panaszokat, de Olaszországban többszáz éve ismerik, már a középkori Itáliában is a búzaliszt konkurense volt. Franciaországban is a péksütemények közkedvelt hozzávalója.
A diófélékre allergiásoknak nem ajánlott!
Bár a gesztenye tulajdonképpen dióféle, (és ezért annak, aki a diófélékre és az olajos magvakra allergiás, vigyáznia kell vele) a gesztenyeliszt lényegesen különbözik a többi dióféléből készült liszttől, mint például a mandulaliszttől vagy mogyoróliszttől. Először is, a gesztenyelisztnek rendkívül alacsony a zsírtartalma, és mivel magas a keményítőtartalma, a lisztje mind tápértékét tekintve, mind felhasználásában sokkal jobban hasonlít a maglisztekre, mint a tipikus diófélék lisztje.
Eredeti csomagolásában tárolva száraz, hűvös helyen tartandó, viszont felbontás után főleg nyáron tárolja a hűtőszekrényben 0-4°C között, hogy távol tartsa az élősködőket!
Bár a gesztenyeliszt a ~65-ös glikémiás indexe magasnak számít, (ahhoz, hogy az alacsony kategóriába essen, 55 alatt kellene lennie.) még mindig alacsonyabb, mint az általában sütésre használt akár gluténtartalmú, akár gluténmentes liszteké, mint pl. a fehér rizsliszté (GI=~95), a burgonyakeményítőé (GI=~95), a nyílgyökérporé (GI=~85) vagy a fehér búzaliszté (GI=~85). Az biztos, hogy lényegesen drágább és nehezebben fellelhető a gesztenyeliszt, de aki alacsonyabb glikémiás indexet és gluténmentes összetevőket keres a receptekben megadott fehér rizsliszt helyett, azoknak a gesztenyeliszt jó választás lehet...
Dióhéjban a glikémiás indexről, ha esetleg nem biztos benne, hogy mit is jelent: ez egy olyan mutató, ami a glükóz vércukorra gyakorolt hatásához viszonyítja a többi étel vércukorra kifejtett hatását. Ezen a mutatón a glükóz 100-as. Egy magas, mondjuk 95-ös glikémiás indexszel rendelkező étel ugyanolyan nagy lökés a vércukorszintnek, mintha tiszta cukrot fogyasztana. Ha a liszteknél maradunk, nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy azoknak a liszteknek lesz a legalacsonyabb a glikémiás indexe, amik rostban és fehérjében gazdagabbak, mint például a quinoa liszt, csicseriborsóliszt, teljes kiőrlésű búzaliszt, rozsliszt, teffliszt (kölesfajta) hajdinaliszt. Kutatások szerint azok az étrendek, amiknek az összetevőinek alacsonyabb a glikémiás indexe (teljes kiőrlésű magok, babok, zöldségek) számos jótékony egészségügyi hatást tudnak felmutatni, különösen a cukorbetegséget és a szív- és érrendszeri betegségeket tekintve, ellentétben a finomított gabonát és cukrot tartalmazó étrendekkel. Mivel a leggyakrabban használt gluténmentes liszteknek olyan magas a keményítőtartalma, jó tudni, hogy milyen más alacsony GI-lehetőségek vannak, és érdemes azokat használni, amikor csak lehet.
Még egy megjegyzés a számokhoz: a GI értékek néha erősen változhatnak, attól függően, hogy milyen módszert választanak a mérésére, (mint például hogy a glükózhoz vagy a fehér kenyérhez viszonyítják-e) illetve az adott élelmiszeripari termék egyes mintái is különbözhetnek. A GI adatoknak nem kőbe vésett adatokat kell szolgáltatniuk, inkább irányadónak kell lenniük, például két hasonló élelmiszer hatását kell összehasonlítani. Hogy még tovább bonyolítsuk, egy étel vércukorra gyakorolt valós hatását az is befolyásolja, hogy mennyit eszünk belőle, illetve mivel esszük. Nyilván nem valószínű, hogy önmagában fogunk gesztenyelisztet rágcsálni. Tehát a glikémiás terhelés elve az, amivel ténylegesen foglalkozni kell. Ha például magas glikémiás indexszel rendelkező ételt szeretne fogyasztani, jobb hatással van a vércukorszintre, ha olyan étkezések végére hagyjuk, amiben van zsír, fehérje és rost, mert az utóbbi tápanyagok gyengítik az étel vércukorra gyakorolt hatását. Más szóval, nagyobb löketet kap a vércukorszintünk, ha uzsonnára eszünk egy sütit, mintha egy ésszerűen összeállított étkezés végén ennénk meg. Ráadásul egy élénk, uzsonna/étkezés utáni séta is tompítja a glikémiás hatását bárminek, amit megettünk.